2009. augusztus 3., hétfő

ILLÚZIÓ ÉS VALÓSÁG

Philippa - 2009.08.02 10:25
Ez a legehezebb. Felismerni, melyik melyik ...
Nehéz, de csak azért, mert túlbonyolítjuk. Valójában teljesen EGY-SZERŰ. Amit Istennel teszünk, amiben Ő benne van, az VALÓDI, amiben nincs, az csak látszata a valódinak, csak utánozni próbálja a valódit; ILLÚZIÓ.
Ez a kétpólusú világ jellemzője. Ha létrehozol valami pozitívat, biztos lehetsz benn, hogy rögtön megjelenik a negatív pólusa is, az ellentéte.
Ha megjelenik valami VALÓDI, szép, igazi, rögtön lemásolják, a valódi illúzióját keltve.
Ha felismered valamiben az illúziót, tudd, hogy a valódi megfelelője is jelen van valahol. Azt keresd! Mert az illúzióban a valódi tükröződik. De mivel tükörkép, fordítottja az eredetinek.
A valódi egyszerű, érthető, élhető, örök. Az illúzió bonyolult, illékony, rövid életű, működésképtelen. Csak azt a látszatot kelti, hogy egyszerű, érthető, élhető és örök.
A valódi csak Istenen keresztül tapasztalható meg, amiből Őt kihagyod, az illúzióvá válik. Elillan, mert Isten örökkévaló ereje nincs benne.
A valódi erőlködés nélkül is működik, az illúziót hiába erőlteted, működésképtelen.
Engem a szerelem tanított meg felismerni az illúziókat. Folyton választás elé kerültem, mindig két férfi között kellett választanom, és én szorgalmasan választottam is. Mindegy volt, melyiket választom, egyik kapcsolat sem működött hosszú távon, pedig mindegyik az igazi illúzióját keltette.
Mindaddig, amíg rá nem jöttem, nem egyik vagy másik férfit kell választanom. Így a választásom egy idő után arra esett, akitől mindezt kapom. Istent választottam. Mert amíg az egyik vagy másik férfit választottam, addig az EMBERIT választottam az ISTENI helyett.
Istent választva az isteni fog megnyilvánulni nekem abban a férfiban, akit ő mellém rendelt.
A nő kereste a férfit bennem. De most már az istennő keresi a saját férfi aspektusát előbb önmagán belül, majd ha ott egyensúlyba kerül, és összefonódik vele, az Anyagban is kinyilvánítja magát.
Ez a folyamat már hónapok óta zajlik bennem anélkül, hogy akarnám, hogy irányítanám. Csak hagyom mindig, hogy megtörténjen, aminek történnie kell. Az egyetlen igaz szerelem felépíti önmagát.
Évezredeken át tévelyegtem, mert ezt az egyszerű igazságot nem ismertem fel, s mikor felismertem sem alkalmaztam, nem éltem. Csak szerettem volna, sőt; akartam.
Pedig minden ott volt az orrom előtt, csak nem álltak össze a puzzle-darabkák.
De talán nem volt véletlen … Egy biztos: ezt soha nem felejtem már el. S tudom, hogy ezt felismerhettem, megértettem, megÉRTem rá, hogy megtörténjen velem a fizikai világban is, megtapasztalva mindazt, amit meg lehet tapasztalni fizikai testben.