2009. szeptember 15., kedd

A MÉLYBŐL AZ ÉGRE FEL

Philippa - 2009.09.13 18:56

Az elmúlt jó pár nap azt hiszem, örökre rányomja bélyegét létezésemre.
A legmélyebbre taszítottak, hogy végre felemelkedhessem a valódi helyemre. Közreműködött ebben mindenki, aki csak része életemnek.
Az emberi élet célját láttam meg, saját feladataimon túl. És örömmel ismertem fel, hogy eddig is ebbe az irányba tartottam, és hogy minden, ami történt eddig velem, ide vezetett, ebbe a felismerésbe. Minden erre készített fel.
S nem elég a felismerés, most már végre élhetem is; tettekkel bizonyíthatom. Felkészültem rá.
Most már biztosan nagyon kíváncsiak vagytok, mi is történt velem. Páran részesei voltatok az utolsó felismeréseimnek. De talán ti sem értitek, mi is történt, s miért, csak belesodródtatok velem, velünk együtt. Mert ami történt, nem az én akaratomból, vagy a mi akaratunkból született, hanem Isten akaratából.
Mi történt? Hogy megértsétek, előbb példákon keresztül megmutatok valamit.
A férfi és a nő egymás kiegészítései. Ami egyikben nincs meg, megvan a másikban. Együtt egészek. De a férfiban és a nőben is jelen van a másik félből minden, csak a megnyilvánulatlan tartományban, a működésképtelen stádiumban.
Egy idő után aktiválódik ez is, és kiegészülünk a másik felünkkel. Ennek folyamata odavonzza hozzánk azt az embert, akivel ki tudjuk egészíteni magunkat minden téren. S amint ez megtörténik, már léphetünk is tovább. Amint belül létrehoztuk magunkban a nagy egyesülést vele, a duál-párunkkal, nincs szükség arra, hogy tovább kapcsolatban legyünk önmagunk ellentétével, mert belül EGÉSZ-ek vagyunk.
Az elmúlt korszak célja; ezzel az emberrel kiegyenlítődni minden téren. Vagyis a belső férfit és nőt összhangba hozni.
És azután? Ha ez megtörtént?
Van egy sokkal csodálatosabb dolog, mint a duál-kapcsolat, mely szinte állandó harcból áll. Ez a csodás dolog az IKERLÁNG. Ez valóban egy áldás nemcsak azoknak, akik élik, de közvetlen környezetünknek, a Földnek, az Univerzumnak, az EGY- SÉGnek, a Fény-nek, Istennek.
Van egy ugyanolyan ellentétes nemű társunk, mint mi vagyunk. Ugyanarra van kódolva, mint mi, csak feladatunk kétfelé van osztva. Egyikünkben lévő impulzusok aktiválják a másikban lévőt.
A történelem során számos szerelmespár volt ikerláng, de nem tudtak tartósan együtt maradni, mivel a Föld azt a hatalmas szeretet-energiát nem bírta elviselni még eddig, ami a két iker találkozásakor, egymás felé irányuló végtelen szeretetükből megnyilatkozik. Nem véletlen, hogy a Sötét Erők mindig is akadályozták ennek megvalósulását.
Most viszont már egyre több iker talál egymásra, mivel a Föld is magasabb rezgésszintre emelkedett.
S valami csodás dolog, amit ikrekként ebben a korban meg kell valósítanunk. Valami olyan, ami eddig még soha nem volt.
Jézus és Mária Magdolna is ikerlángok voltak. Feladatukat együtt tudták megvalósítani. Az Egyház viszont Mária szerepét próbálta eltusolni, Jézust emelve fel egyedüli Megváltónak. Pedig ha nincs Mária, nem lehetett volna Krisztus Jézusból.
Mi volt a szerepe Máriának? Mi a szerepe az ikerláng női felének? Mint nőnek, be kell engednie magába társa minden egyes rezdülését. Befogadóvá kell válnia mindenre társától. Fel kell töltődnie vele, az ő erejével, szeretetével, és össze kell vele kapcsolódnia mindenben.
Mi a férfi iker feladata? Odaadni a nőnek az ő férfiúi lényegét, a belé kódolt információkat. Összekapcsolódni vele energetikailag, érzelmileg, tudatilag. „ S ketten lesznek egy testté, egy lélekké” – így ír a Házasságról a Biblia. A valódi házasságról, mely az Égben rendeltetett el és köttetett meg. S amit nem a szenvedély, a kívánság vagy a vágy hajt.
Mária Jézus másik feleként kehelyként magába fogadta a férfi oldal minden belekódolt, és aktiválódott impulzusát, a Krisztusi megváltó impulzust is, s így lett a Megváltó női része, mely elválaszthatatlan a férfi résztől.
A kétpólusú világban ugyanis csak így tud megvalósulni az Isten Fia ( a fiú itt nem nemet jelöl, inkább Isten Gyermekét).
Így aktiválódik az Isteni Én bennünk.
Na … ez történt most velem is. Megvalósítottam magamban ezt az ikremmel együtt, bár a Sötét Erők próbáltak akadályozni minket.
Azt, hogy mi is történt, én is csak most értettem meg, miután a Szeretet legyőzött bennem minden ellenállást. S ez elég volt ahhoz, hogy benne is megjelenjen az elfogadás.

SZERETNI TANÍTLAK

Philippa - 2009.08.11 21:17
Hitet adtam szívedbe, Gyermek,
Csodákat élhetsz általa.
Reményt gyújtottam benned, mely
Lelkedben kicsiny lángocska.
Tápláld e lángot, Kedves,
Vágyaid vesd égi tüzébe!
Hadd égjen, edződjön,
Mint földi tűzben kard pengéje.
S ha e láng már lobogva fénylik,
S el nem halványul sosem,
Lelked ezt dalolja felém:
„szeretlek téged, Istenem”.
Akkor majd szeretetem szíveden át
Mindenre kiárad,
S nem félsz majd kiállni,
S kiáltani:
„Atyám, imádlak!”
Mikor imádatod ily fokra hágott,
Kicsiny gyermek,
Megtalál majd téged
Minden álmod,
Mit szíved nekem felajánlott.
Mert tudd meg, Kincsem,
Álmod nem véletlen,
Vágyad én ültettem szívedbe,
Én öntöztem, éltettem,
S megvalósulni is
Én engedem.
Mi tőlem indult kezdetben,
Hozzám visszatér a végben.
Örökkévalóvá így lesz,
Mit velem együtt megélhetsz.
Ember így adsz éltednek teljességet;
Honnan elindultál,
Oda velem visszatérhetsz.

ÉN VAGYOK ...

2009.09.11 19:50

ÉN vagyok az álom, s az ébrenlét
ÉN vagyok a vesztes s a győztes.
ÉN vagyok a férfi s a nő,
ÉN vagyok az álnok s a kedves.
ÉN vagyok az Élet,
S a benned buzgó Erő.
ÉN vagyok a Tudás,
S szíved lángja, mely egyre nő.
ÉN vagyok Jézus,
A test-lélek-szellem,
Mely által a Világba
léphet a Krisztus.
ÉN vagyok, aki hordozom
Szerelem – magként
Az EGY-ség ígéretét.
ÉN vagyok, ki megtalálom
Magam MINDEN-ben.
ÉN VAGYOK …

ÚJ ÉLET VÁR

Égj!
Lángolj!
Szeress!
Így
születünk a Fényre,
élünk a szívünkkel.
Félelem s a miértek
száműzettek onnan.
Hol a szívben
még gond van,
engedd el nyomban!

CSODÁLATOS TEREMTÉS

2009.08.30 12:24
Két földi testbe zárt lélek vitatkozik. Egy fiú és egy lány:
Fiú: Miért szeretsz ennyire? Ne szeress! Nem bírom! Megfulladok tőle. Hagyjál!
Lány: Én akkor is szeretlek, bármit is teszel.
Fiú: De én nem akarom…Miért teszed ezt velem?
Lány: Gondolkozz!
Fiú: Nem tudom …
Lány: Talán mégis …
Fiú: Nem, nem tudom. Nem is akarom tudni. Hagyjál! Én nem szeretlek! Hányok tőled…és undorítasz, számomra nem vagy nő!
Lány: De én akkor is szeretlek… Értsd meg!
Két angyal figyeli őket. Így szól egyik a másikhoz:
- Felismered, mi történik?
- Igen. Világosan látszik. Egyikük meg akarja tanítani a másiknak, hogy milyen szeretni, de a másik elutasítja – válaszol a másik.
- Nem, nem. Ez csak a látszat. Nézd csak! A lány felerősíti a fiúban az ellenállást.
- De hát miért? – néz csodálkozva az angyal.
- Hogy megmutassa neki, milyen az egyik oldal. A végsőkig elmegy, hogy átbillenjen a fiú.
- De miért? Ha nem erőlködne annyira, akkor talán figyelne rá a fiú.
- Nem, nem. Amilyen mértékben jelen van a visszautasítás, ugyanolyan mértékű lesz az elfogadás is, ha átbillen.
- Hmmm…
- A lány felismerteti a fiúval, hogy mindennek van jogosultsága, még a fájdalomnak, dühnek, elutasításnak is. Ez is a Teljesség része. A megélése nélkül nem lehet eljutni az elfogadásba. Nem lehet anélkül elfogadni valamit, hogy a negatív oldalát ne élnénk meg. Csakis ebből születik az EGYENSÚLY. A lány egyensúlyozza ki a fiút.
- De hát úgy tűnik, a lány csak a szeretetet akarja megélni.
- Ide, ahol ő van, a feltételek nélküli szeretetbe csak úgy juthat el valaki, ha a végsőkig elment a fájdalmakban és a szeretetlenségben. Ha mégis anélkül próbál valaki átlépni a szeretetbe, hogy felvállalta volna az összes mocskos érzelmet, folyton vissza fog esni. Állandóan polaritásban lesz. Járja köreit.
- Hmmm… Ezt nem gondoltam volna. És a fiú mire tanítja a lányt?
- A végtelen szeretetre, feltételek nélküli elfogadásra és kitartásra. Enélkül nem lehetne sziklaszilárd a szeretete. Megedződik, mint acél a tűzben.
- És mikor fogják szeretni egymást?
- Hiszen már most is szeretik! A szeretet két formáját látod. Elutasító szeretet és elfogadó szeretet.
- Elutasító? Az elfogadót még csak értem …
- Valaminek a megtagadása azt jelenti, nem engeded be az erőt, mely létrehozza. Ellenállsz neki.
- Miért állnék ellen?
- Tudatlanságból.
- Aha, tehát az elutasítás nem gyűlöletből ered, hanem tudatlanságból.
- És félelemből. Félelem az ismeretlentől.
- És az elfogadás?
- Alapja a bizalom és a hit. Tudatosul benne, mi miért történik vele.
- Tehát a fiú nem tudatos, csak a lány?
- Pontosan. A nem-tudás és a tudás egyensúlyát látod. A fiú is tudatos, de azokban, amiket elutasít, nem. Csak azokban, amiket elfogad.
- A lány is van, amit elutasít?
- Persze.
- Mit?
- Épp azt, amit a fiú elfogad.
- Ezek ketten kiegészítik egymást…Együtt EGÉSZ-ek.
- Így bizony. Tanítják egymást azt megélni, ami még hiányzott a tapasztalataikból. Hogy teljessé legyenek mindenben. Amikor teljessé lesznek, felfedezik egymás valódi lényegét, CSODA történik. Minden kiegyenlítődik bennük. Már nem a két ellentétes oldalt tapasztalják meg mindenben. EGY-gyé válnak. Hullámzások nélkül, egybe kapaszkodva, örök szerelemben égve. Minden kivirágzik körülöttük, ahogy egymáshoz érnek mindenben.
- Nahát! … Csodálatos a Teremtés!
- Igen, az.