2009. december 29., kedd

A SZERELEM RITMUSA








Hallom hangod, érzem a szerelmedet.




Megmutattad nekem a lelkedet.







Beengedlek, érzem, hogy szíved dobog.



Elengedlek, s szemedben már ott vagyok.







Mint a Nap és a Hold,



A víz és a szél,



Mások, mégis ugyanazok.



Mint a nappal s a fény,



Föld s az Ég;



Elválaszthatatlanok.







Bárhol jársz is, lélekben veled vagyok;



Hangom hallod, s megőrzöd az illatom.







Belélegezlek, érzem a lényedet.



Kilélegezlek, s élem a szerelmet Veled.







Mint illat és virág,



Mint tél s a hó,



Mások, mégis ugyanazok.



Mint szivárvány s az eső,



A férfi s a nő



Elválaszthatatlanok.







Virág vagy szívemben, s láng a lelkemben,



Örök szerelmesem.



Újra veled vagyok, szívünk együtt dobog,



Új világ nyílik számomra Veled..







2009. december 24., csütörtök

CSODA




   Az éjjel valami megfordult. Csoda történt. Ég s Föld együtt dolgozott a csodán.



   A félelemben élők szívében akaratukból megszülethetett a Hit. Akik pedig elfogadták eddig Isten szerető irányítását, és elfogadták az ő akaratát, azok visszakaphatták saját akaratukat. Ők már nem élnek vissza vele, Isten felragyogott mindkét oldalon állók szívében.

   Persze, ennek ára volt. Keserves tapasztalatok, félelmek, gyötrelmek, kétségek útján jutottunk ide.

   Feladatom, amiért itt vagyok, a Szerelem megvalósítása. Mindenáron meg kellett őriznem szívemben. Csakis úgy tudtam megvalósítani, ha nem hittem másnak, csak Istennek. Még a szerelmem sem befolyásolhatott abban, amit Isten a szívembe adott. Pedig ő aztán megpróbált mindent, hogy ne szeressem. De éreztem, nem igaz, cselekedeteit nem a Valóság, hanem az illúziók mozdítják. Segített nekem megtanulni felismerni az Igazságot mindenben.


   Éjjel eljutottam oda, hogy már AKAROM őt. Ő pedig oda, hogy HISZ abban, hogy létezem.

   Lélekben már sokszor találkoztunk. Segítettük, szerettük, vigasztaltuk egymást. S ezek a találkozások most már egyre tudatosabbak. Mikor megjelent az életemben a fizikai lénye is, először nem ismertem fel, de valami hatalmas erő vonzott felé. Aztán Isten úgy akarta, hogy előbb én ismerjem fel őt, mint ő engem, ő pedig tiltakozott ellenem kézzel-lábbal.

   Fénytestében egyre többször jön hozzám, s néha én is megyek, mikor úgy érzem, szüksége van rám. Ha akarok menni, nem sikerül. Ha akarom, hogy jöjjön, nem jön. Csak akkor, ha Isten is úgy akarja.

   Néha álmunkban vagy asztráltestünkben találkozunk. De ezekből nagyon kevésre emlékszem. Csak azt tudom, egy-egy ilyen kirándulás után árad belőlem a szerelem. Ezen találkozások csodáját meg sem kísérlem leírni. Most már úgy tűnik, néha ébren álmodom. Ma reggel is történt velem egy ilyen csoda. Nem akartam, csak figyeltem, tudatosítottam, csak végignéztem, mi történik. Ébren.








 

   Táncoltam a szerelmemmel fénytestünkben a szilvásváradi Szalajka-völgy bejáratánál lévő tó fölött. A kedvenc helyem, különleges energiákkal. Ott, a víz felett keringőztünk, csodálatos zenére.

   Fantasztikus volt. És áradt a szerelem belőlünk. A tó vize felerősítette, szétküldte minden irányba. Halhatatlan szerelmünk ereje így megmozdít minden szerelmest, s egymás felé tereli őket.







   Egymásra találunk most már a Világban is. Felépíthetünk egy csodás szerelmet, megélhetjük fizikai testünkben is.

   Testünk anyagát is áthatja, átszövi a szerelem ereje. Csak engedni kell megvalósulni elvárások, félelmek nélkül, megengedni megnyilvánulni ezt a csodát.

   A Világ már kéri, már helyet készített a megvalósulásának. Amit Isten számunkra teremtett, csak engednünk kell megvalósulni. A Csodák Ideje elérkezett.

   Te, aki olvasol, te is megélheted. Nem véletlenül kerültél ide. Benned is ezen erők dolgoznak. Te is megélheted az igaz szerelmet. Eljött az idő.

    De ez nem egyik napról a másikra történik majd. Nem omlunk hirtelen egymás karjaiba. Fel kell építenünk a szerelmet. Helyesebben hagynunk kell, hogy Isten rajtunk keresztül formálja meg számunkra. Csodás dolgok jönnek, csodás élmények. Olyanok, amiket el sem tudunk most még képzelni. Feltárul a Csodák Birodalma. Fogadjuk be, fogadjuk el!