2010. április 20., kedd







Nem baj, ha félsz még,

nem baj, ha nem ismersz fel.

Nem baj, ha az emlék

szívedből nem tört még fel.



Ismerlek téged, szívem nem felejt;

százezer emlék, mely lelkemben dereng.

Miért félek mégis szembenézni vele?

Miért taszítlak el? Nem engedem, hogy közel gyere.



Nyújtom a kezem, s te eltaszítod még;

ne fájjon többé, mi kettéosztott rég.

Szívünk megújul, s egy szívdobbanás

megfordítja sorsunk. Így lesz talán.



Megpillant majd szívem után szellemem szeme,

s nem válunk el egymástól én se, és te se.

Egy lesz szellem-lélek, s test a temploma;

szerelmünk lesz benne a lélek szava.



Egy lélek, egy szív,

egy álom, mely igaz lesz így.

Egy sors, egy élet,

szívem majd megtalál téged.