Nem baj, ha félsz még,
nem baj, ha nem ismersz fel.
Nem baj, ha az emlék
szívedből nem tört még fel.
Ismerlek téged, szívem nem felejt;
százezer emlék, mely lelkemben dereng.
Miért félek mégis szembenézni vele?
Miért taszítlak el? Nem engedem, hogy közel gyere.
Nyújtom a kezem, s te eltaszítod még;
ne fájjon többé, mi kettéosztott rég.
Szívünk megújul, s egy szívdobbanás
megfordítja sorsunk. Így lesz talán.
Megpillant majd szívem után szellemem szeme,
s nem válunk el egymástól én se, és te se.
Egy lesz szellem-lélek, s test a temploma;
szerelmünk lesz benne a lélek szava.
Egy lélek, egy szív,
egy álom, mely igaz lesz így.
Egy sors, egy élet,
szívem majd megtalál téged.