Philippa - 2009.05.22 19:27
Különös angyalt teremtett Isten fényből, szeretetből, s végtelen szerelemből. Mikor elkészült, gyönyörködve nézte művét, s így szólt hozzá:
- Angyalom! Megbízlak egy feladattal. A Szerelem Univerzumát a megvalósulásba fordítom. Te leszel ennek irányítója itt az Égben. Feladatod, hogy az Anyagba merült társaidat segítsd, ellásd a megfelelő erővel, s felügyeld a SZER-ELEM szabad áramlását. Sok angyali segítőd van itt az Égben, s lent a Földön is. De különösen két lélekre figyelj! Ők horgonyozzák le teremtésemet. Szerelmet adtam szívükbe egymás iránt. Segítsd őket!
Egy férfi és egy nő volt, kiket az angyal segített. Feladatuk volt életeken keresztül, hogy megéljék a szerelem negatív oldalát. Elvégezték feladatukat, s az Isten által rendelt időben egymásra kellett volna találniuk.
Az Angyal, a Szerelem Angyala végtelen szeretettel viseltetett a két lélek iránt. Segítette őket. Hatalmas erőket engedett Isten segítségével a Világba, hogy a két szerelmes egymásra találhasson.
De erre a hatalmas energiára felfigyelt a másik oldal is. A Sötétség felől gyülekeztek az erők, s igyekeztek akadályozni a két szerelmes egymásra találását. A tét nagy volt. Ha egymásra találnak, megvalósulhat a Földön Isten Országa, s ezt a Sötétség nem engedhette, hatalmát igyekezett megtartani, így minden erejét latba vetve támadta a két fénylényt, akik a szerelmet lehorgonyozták a Világban.
Az Angyal hiába próbálkozott, a Szerelem erejét odalent már nem bírták megtartani. Félelem, düh, keserűség lett belőle. A fiú már nem vállalta a feladatot.
Isten figyelte a játszmát, s látta a lány fájdalmát, aki kész volt a feladatra, de a fiú nélkül nem tudott mit tenni. Istennek ekkor támadt egy ötlete. A fiú lelkét és a lány lelkéből egy részt az Angyalba költöztette, s leküldte a Földre, találja meg a lányt, s segítsen neki a Valódi Egyetlen Igaz Szerelmet megvalósítani.
Az Angyal nehéz feladatot kapott. Jelen kellett lennie egyszerre az Égben s a Földön. Hogy a kettőt egybeolvassza.
Eleinte csak álmában látogatta meg a lányt. Segített neki a fájdalmakat leoldani. Később, mikor a lány megerősödött, asztráltestükben találkoztak éjszakánként. Az Angyal segítette a lány testének, lelkének megújulását. Isten segítségével felkészítette a vele való egyesülésre.
Gyengéden szerette – Isten iránti szeretetből, s a feladat iránti elkötelezettségből, és mélységes mély tiszteletből a lány tisztasága, és lelkének nagysága előtt.
A lány lelke megújult, s a teste is változáson esett át.
Az Angyal megtalálta őt a Világban is, s tanította, edzette szellemét is. Már nagyon közel voltak egymáshoz.
Isten látta őket, s fellobbantotta az Örök Szerelem Lángját szívükben, egymás iránt.
De ekkor a Sötét Oldal újabb támadásba lendült. Megtámadták a két fiatalt. A fiú tudatára a felejtés fátylát borították. Próbálták elérni, hogy felejtse el feladatát, s a lányt is, mintha sosem ismerte volna. Akaratát maguk felé fordították. Hiúságát felerősítették, egóját megnövelték.
A lányt testében támadták; betegséget, erőtlenséget bocsátva rá.
Nem győzhettek. A lány szívében lévő Örök Szerelem Forrásához nem férhettek hozzá; a lány felismerte mesterkedéseiket, s Istenbe kapaszkodva lerázta magáról az illúziókat.
Felismerte az Angyalt, s benne az Örök Szerelmet, azt, akit mellérendeltek, neki teremtettek.
Az Angyal földi megtestesülése is kereste a kapcsolatot Istennel, de már nagyon elfáradt az örökös harcban. Meghasonlott önmagával, egy része megtagadta a lányt, visszautasította.
De a lány tudta, ezt a szerelmet már nem veszítheti el. Ez az Örök Szerelem. Ezt kellett lehoznia a Földre.
Érezte, az Angyal szívében is jelen van ez a szerelem. S azt is tudta, hogy az Angyal a Sötétség illúzióit le fogja dobni magáról, s újra meglátja és felismeri majd őt s feladatukat.
Megértette, az IgaZIt nem lehet elveszíteni, mert az egyetlen valóság ennek létezése, a többi érzelem, ami a fájdalmakat, szenvedést, szomorúságot okozza, csak illúzió.
Isten látja a két lélek egymáshoz való bizalmát, s ezt mondja nekik:
- Próbára teszlek benneteket. Ismerem egymás iránt érzett érzelmeiteket. ÉN adtam szívetekbe. Le kell merülnötök az ellentétes érzelmekbe, a szerelem negatív tartományába, a legmélyebb, legsűrűbb iszapba, hogy a horgony bizonyosan megtartsa az új univerzumot. Ha csak a felszínhez, a legmagasabbrendű pozitív érzelemhez rögzítenétek, nem lenne biztonságban az egy-ség. Elemeire hullana szét minden, elsodródna, szétzúzódna. Olyan szerelmet kaptatok tőlem, ami kibírja a legerősebb nyomást is. Elpusztíthatatlan, örök szerelemmel élhettek egymás iránt, még akkor is, ha a negatív tartományban épp nem vagytok egymás mellett. Még akkor is, ha tudatotok ezt a szerelmet elkendőzi, elbújtatja, ha falakat épít elmétek félelemből szerelmetek köré. Ezt a szerelmet nem veheti el tőletek senki.
A két lélek könnyűnek érzi a feladatot. Igen. Ott, téren és időn kívül, Isten Országában, a Fényben minden könnyűnek tűnik. Csak itt a Földön nehéz.
A két lélek elindul útján. Már a legelső lépésnél elszakadnak egymástól, és nem értik, miért. Hiszen ők együtt, kéz a kézben akarták végigcsinálni. 
Útjuk során rengeteg illúzióval, megtévesztéssel találkoznak. Már nem ismerik fel egymást, közéjük álltak a földi erők teremtményei, hogy erejükből merítsenek, fényükben fürödjenek, önző céljaikra felhasználhassák őket. 
Isten mosolyog. Amit a két léleknek nem árult el, az eredeti terv éppen ez volt. Hogy Isten Országa az Anyagban is megvalósuljon. S a Szerelem Univerzumának lehorgonyzása csak eszköz ehhez, csak egyetlen része a Nagy Mű számtalan megvalósulásának, melynek TE IS RÉSZE VAGY!
De a két lélekre épp ezt bízta, nekik csak ez működik, csak ebben találhatnak boldogságra. 
Ha ott lent ezek ketten felismerik, hogy egymáshoz tartoznak, Isten számára jel, hogy a Föld elbírja azt az erőt, ami Isten Országának megvalósulását létrehozza a Földön. S akkor már nem nekik kell visszatérniük, hanem az Ég költözik le a Földre…
