Bizonyára sokan emlékeznek olyan élethelyzeteikre, amikor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag sikerült megoldani egy-egy nehézséget.
Ráfogtuk a szerencsénkre, őrangyalaink vagy Isten segítségére. Ilyenkor ösztönösen cselekedtünk – helyesen.
Az Új Világban is adódnak nehéz helyzetek. De egyre inkább tudatosul bennünk, mit és miért cselekedtünk.
Először lehet, hogy csak évekkel a minket próbára tevő történés után értjük meg, mi történt velünk. Aztán ez az időszak – a MEGÉRTÉS időszaka – egyre rövidebb lesz.
MEG – ÉR – TÜNK az értelemre. Hogy egyre hamarabb tudatosuljon bennünk, mi történik velünk és miért. Már nem ösztönből cselekszünk. Nem is észből. A cselekedeteink lélekből indulnak, és elménk érzelmeinket átvilágítva a tudatunkba integrálja a felismeréseket.
Miért írtam, hogy a szerelem tudatos lehet? Mert így van. Most élem és értem meg ezt az új szerelmet.
Jönnek a próbatételek keményen, és egyre hamarabb tudatosul bennem, miért történik és mire jó ez nekem.
Csodálatos érzés. A teljes lényem éli a szerelmet, és ez a szerelem nem holmi rózsaszín ködbe burkolózott, illuzórikus, hamar elillanó vattacukor-érzés, hanem rengeteg tudással gazdagító, testem-lelkem építő, átható, feltöltő, folyamatosan megújító ÉRZ – ELEM.
S nemcsak a másik fél iránt érzem. Belefér minden, az EGÉSZ MINDENSÉG. Még Te is, aki most olvasod írásom, és esetleg mosolyogsz még rajta. Az ember azt neveti ki, amit még nem ért.
De meg fogod élni Te is, és elkerülhetetlenül belesodródsz a legmagasztosabb létformába itt a Földön, a Szerelem Univerzumába.
Bizony, belőlünk indul ki, MI TEREMTJÜK. Azzal, hogy megengedjük Istennek, hogy rajtunk keresztül kinyilvánítsa új teremtését.
Isten látja a két lélek egymáshoz való bizalmát, s ezt mondja nekik:
- Próbára teszlek benneteket. Ismerem egymás iránt érzett érzelmeiteket. ÉN adtam szívetekbe. Le kell merülnötök az ellentétes érzelmekbe, a szerelem negatív tartományába, a legmélyebb, legsűrűbb iszapba, hogy a horgony bizonyosan megtartsa az új univerzumot. Ha csak a felszínhez, a legmagasabbrendű pozitív érzelemhez rögzítenétek, nem lenne biztonságban az egy-ség. Elemeire hullana szét minden, elsodródna, szétzúzódna. Olyan szerelmet kaptatok tőlem, ami kibírja a legerősebb nyomást is. Elpusztíthatatlan, örök szerelemmel élhettek egymás iránt, még akkor is, ha a negatív tartományban épp nem vagytok egymás mellett. Még akkor is, ha tudatotok ezt a szerelmet elkendőzi, elbújtatja, ha falakat épít elmétek félelemből szerelmetek köré. Ezt a szerelmet nem veheti el tőletek senki.
A két lélek könnyűnek érzi a feladatot. Igen. Ott, téren és időn kívül, Isten Országában, a Fényben minden könnyűnek tűnik. Csak itt a Földön nehéz.
A két lélek elindul útján. Már a legelső lépésnél elszakadnak egymástól, és nem értik, miért. Hiszen ők együtt, kéz a kézben akarták végigcsinálni. 
Útjuk során rengeteg illúzióval, megtévesztéssel találkoznak. Már nem ismerik fel egymást, közéjük álltak a földi erők teremtményei, hogy erejükből merítsenek, fényükben fürödjenek, önző céljaikra felhasználhassák őket. 
Isten mosolyog. Amit a két léleknek nem árult el, az eredeti terv éppen ez volt. Hogy Isten Országa az Anyagban is megvalósuljon. S a Szerelem Univerzumának lehorgonyzása csak eszköz ehhez, csak egyetlen része a Nagy Mű számtalan megvalósulásának, melynek TE IS RÉSZE VAGY!
De a két lélekre épp ezt bízta, nekik csak ez működik, csak ebben találhatnak boldogságra. 
Ha ott lent ezek ketten felismerik, hogy egymáshoz tartoznak, Isten számára jel, hogy a Föld elbírja azt az erőt, ami Isten Országának megvalósulását létrehozza a Földön. S akkor már nem nekik kell visszatérniük, hanem az Ég költözik le a Földre…
