ÖRÖK IDŐKRE

Tegnap este történt:

… Minden remeg bennem. Nem tudom, miért. Nagyon rossz. Hívom Jézust, és jelen van Mihály is. Kérem, hogy segítsenek. Érzem, hogy itt vannak, de nem tudok figyelni rájuk.

Talán az akaratom okozza a remegést. Nem akarok akarni. Ellene szegülök az akaratomnak. Most szeretettel átölelem az akaratomat, s közlöm vele, neki is helye van bennem. Szeretem őt is.

Rettenetesen félt bennem, mert fájdalmat okozott nekem, belevitt olyan dolgokba, amik szenvedést okoztak. De akkor is szeretem, és megköszönöm neki, hogy velem van. Nélküle nem lennék teljes.

Óriásit kell sóhajtanom.

És most szeretném, ha az akaratom összekapcsolódna az isteni akarattal. Legyen így, ha így kell lennie …

És történjen, aminek történnie kell. S lássam, amit látnom kell!

 

… Furcsa, világosbarna bőrű férfiakat látok. Úgy néznek ki, mint az indiai férfiak, vagy az arabok, de sima az arcuk, nincs szakálluk, bajszuk. Öltözetük is hasonló. Hatalmas ingruha, alatta nadrág, fejükön turbánszerű fejfedő.

A háttérben homok és piramisok.

… Egy templomot látok belülről. Nagyon furcsa. Mint Lemuriában, olyan figurák, oszlopok vannak, és nagyon szép és felemelő maga az épület.

Látom a nőket. A templomban vannak, színes ruhákban. Mint az indiai nőknek, olyan a ruhájuk. Bő nadrág, rajta féloldalt, vagy mindkét oldalt magasan felvágott díszes szoknya, mell alatt végződő, rövid ujjú, mélyen dekoltált felső.

Húha … ott táncolok én is. Fátyollal. Hát igen. Imádom most is. Hozzám tartozik, anélkül nem tudom magam úgy megmutatni, ahogy szeretném.

… Most egy palotát látok. Van ott egy fiatal férfi gazdagon díszített ruhában. Fontos feladatot lát el. Irányít valamit. Ő irányítja az országot, melyet Isten Birodalmának hívnak.

Érzem közben, hogy lüktet a fejem. Mintha érezném, agyam melyik része engedélyezi, hogy lássam ezeket a képeket. Ezek szerint emlékképek? Na ne, már megint egy előző élet? És miért nem láttam ezt eddig? És most miért kell látnom?

Na jó, lássam tovább, amit kell …

…Egy zöld színű almát látok. Valaki beleharapott, és letette egy tálra. Egy női kéz. Az én kezem. Nyúl az alma felé egy másik kéz. A férfi keze. Elveszi az almát, közben engem néz. Beleharap az almába, rám mosolyog.

A felesége vagyok … Átzúdul rajtam valamilyen földöntúli érzés…

… Látom az esküvőnket. Hófehér ruhában vagyunk mindketten, gazdagon díszített ruhában, gyöngyökkel, kristályokkal televarrt ruhában. Nagyon hosszú a ruhám uszálya. Rengeteg arany színű, kék és szivárványszínű díszítés van rajta. Érzem, amit akkor éreztem. Felemelő.

Felülről látom magamat. Ahogy a szellemem Időt és Teret nem ismerve megjelent akkori énem fölött. És hallom gondolataimat, amik az Idő és Tér minden sarkából összegyűlnek szellememben. Az összes életben, mikor jelen volt ő is , én is egyszerre.

Hívom őt. Hívtam már sokszor. Nem hallotta, nem ismert fel. A többi életben nem ismert fel.

Időn és Téren túl száll most is lelkem kiáltása felé. Halld meg, Szerelmem! Hívlak! Érezd, hol vagyok, ki vagyok, merre vagyok!

ISMERSZ. ISMERLEK. RÁM VÁRTÁL. RÁD VÁRTAM.

A Z I D Ő E L J Ö T T .

… Nem tudom, mi ez az egész, de legalább a remegés megszűnt bennem. Lenyugodtam.

Egyszerre belém hasít a felismerés ereje. Ezután mentünk el Mu-ba. De hát akkor hol volt ez az egész? Nem tudom, de szép volt.

Végre, nemcsak katasztrófákat látok. Még a könnyem is kicsordult.

Időkön átívelve hívtam a szerelmemet. Meg kell, hogy hallja, meg kell érezze, fel kell ismerjen. Nincs szükség a félelemre tovább, mely elzárta szívében a rólam szóló emlékeit.

Emlékezz, Szerelmem, s találj rám örök időkre! A Félelem Korának vége. Újjáteremtem szerelmemmel a te szívedben lévő szerelmet, s együttes erővel újra létrehozzuk a Birodalmat, mely Istené.

Az órára nézek, és megdöbbenek. Egy óra telt el, pedig csak pár percnek tűnt. Mi történik???

Ma reggelre lassan összeraktam a tudásdarabokat magamban. Emlékszem már; a remegés a hasamban volt a legerősebb. Annak a jele, hogy egy jól elzárt előző életbeli emlék készül felszínre törni. Ez a lélek jelzése. Lélekből tör utat a tudatba. Lélekben van eltárolva.

Az, hogy előbb az akaratom kellett átszeretni magamban, a szellemi szinten található. A lélekben lévő félelem akadályt képezett bennem az igazság útjában. Tehát ahogy lelkem és szellemem már nem állta útját a felmerülő élménynek, elmém vetítővásznán végignézhettem az ősi történetet, s összekapcsolhattam a múlt idők sorsát magamban a jövővel.

Az sem véletlen, hogy mostanában mindenhol indiai ruhákat keresek. Imádom őket. Már látom, ezt az élményt kerestem, nem a ruhát. De talán a ruhák felbukkanása az életemben is azt jelzi, megvalósulni kezd az az esemény fizikai szinten, ami ezzel van összhangban, ami most felmerült bennem.

EGYSZERŰ CSODA

Végtelen szívembe

befogadtalak.
Végtelen lelkembe

beleolvasztottalak.

Végtelen szerelmemmel

lágyan végigsimítottalak.

Enged már szíved?

Felismer lelked?

Szerelmem ereje

újjáteremt Téged.

Egy lesz, mi kettő volt,

úgy, mint fent az Égben.

Csodáknak idején

eljövök Teérted.

Rátalál minden szív

igaz szerelmére,

ha igaz szó hangzik

a Kárpát-medencében.

Szívekben rózsa nyílik,

lélekben öröm hullámzik,

s lágy keringőre

két lélek összebújik.

Visszhangzik a zene

szerető szívekben,

egy dallamra rezdül

minden a Teremtésben.

Az ősi dallamot,

mit Isten a szívbe adott,

most újra megpendítik

fénylő angyali karok.

Boldogan szól a dal,

énekli minden szív

dallamát a csendnek,

s együtt dobban MIND.

Csendből formál hangot

egy erős kéz ott fent.

Félelemből szeretet lesz

az ő erejével.

Kinek szíve tiszta,

helyet ad őneki,

s szeretetből e sok csodát

mind-mind elnyeri.

ÉLET - TÁNC

  

   Végre magamra találtam a táncban! Az illúzió oldaláról átkerültem a valódiba.

   Megértettem, hogy nem elég, ha kívülről utánzom mások mozdulatait, ez amúgy mindig is taszított; és nem elég az sem, ha belső indíttatásból mozdulok. Sokáig Istennek táncoltam, de ezt mások előtt nem nagyon tudtam megvalósítani, mert ha egyvalaki negatív energiákkal telve figyelt engem, bizalmatlanul, bírálva, akkor már fel is borult bennem minden, és nem bírtam mozdulni sem.

 

   Mostanában azon gondolkodtam, hogy talán Istennek kellene táncolnia bennem. Átengedni magam teljesen az ő felügyelete alá. De mostanra megérett bennem, hogy Istennel együtt kell táncolnia emberi részemnek. A kívülről jól begyakorolt mozdulatokat a belső, isteni mozdulatokkal kell összehangolnom.

   Nem elég önmagamat, a külső mozdulataimat látni a tükörben tánc közben, belülről is látnom kell magamat. Akkor lesz szabad és IGAZ minden mozdulatom. Akkor fog valóban a szívemből jönni a tánc.

 

   Sokféle formáját tanultam a táncnak életem során, és ez a sokféleség bennem egy egységbe olvad, hogy létrejöjjön az, ami által kifejezhetem, ami én vagyok, a táncban is. Az én táncom NŐI TÁNC. Minden benne van, ami a nő: csábító, gyöngéd, légies, egyszerre törékeny és vad, elragadó, óvó, védő, simogató, gyönyört ígérő, biztonságot adó, ugyanakkor nemcsak ígérgető, hanem bizonyosságot is hirdető. Nem vágyat felkorbácsoló - nyálcsöpögtető, hanem üdvözítő és felszabadító. A férfit nem letipró, nem megalázó és uralni akaró, hanem önmaga fölé emelő nő tiszta, ártatlan szenvedélye, mellyel nem él vissza.

 

   A férfiak lelkük mélyén erre a tiszta, ártatlan, őszinte, igaz nőre vágynak. Arra, aki mindenféle szerep, játszmák és pózok nélkül önmaga tud lenni a maga egyszerűségében.

   Aki ki tudja nyilvánítani ezt az egyszerűséget, már felkészült rá, hogy valódi társát megtalálja, aki a maga egyszerűségében tud férfi lenni. Aki őszintén, tisztán meg meri mutatni legbelső lényét a Világ felé, nem reagálva már semmilyen illúziókeltő mesterkedésre. Nem vágyik már másra, csak az igazi nő hívó, megérintő gyengédségére válaszolni. A befogadó, kedves nőiséget gyengéden óvni, és megmutatni, odaadni a férfilélek mélységeit neki.

 

   Minden oldalról meg kell mutatni a másiknak ezt az EGY-szerűséget, s minden oldalról összekapcsolódni vele. Hogy mindenben EGY-ek lehessenek, reagálva a másik fél minden egyes rezdülésére.

   A táncot is manipulálásra használták a Sötétség és Tudatlanság eddig világában, pedig eredendően az Istennel való összhangot valósította meg kezdetben.

 

   Kezdetben az isteni, most a végén, az emberi. Minden megtette a maga útját, a tánc is. Ám most bezárul a kör. Kezdet és vég összekapaszkodik, és EGY-séget alkot, nem válik többé szét. A bennem lévő isteni rész már együtt táncol az emberi részemmel. Az öntudatra ébredt ember-ségem átengedi az irányítást ebben is Istennek. És együtt örömködnek azon, hogy újra megtalálták egymást. Ahogyan MINDEN találkozik azzal, amitől elszakadt.

 

   Már nincs szükség felvett szerepekre, játszmákra, már átlátunk a fátyolon, már meglátjuk mindezek mögött a VALÓDIT. Csak azért kellett végigjátszanunk szerepeinket, hogy mindezek mögött felszínre bukkanjon az isteniség; hogy meglássuk és megláttassuk valódi lényünket.

http://www.youtube.com/watch?v=IS8Qo1w1778&NR=1

A HÉT RÉTEG

   Ízisz hét fátyla, az Ember hét „teste”. Vagyis hét réteg, amiből az Ember áll.

   Nem ismerem a „hivatalos megfogalmazását” ezeknek a rétegeknek. Nem olvastam ilyen jellegű könyveket, méghozzá azért, mert úgy tapasztaltam, hogy félrevezetnek. A saját tapasztalataimról számolok be most is.

   Már megértettem, Isten mindenki számára mást adott, mindenkinek más képességeket, adottságokat. Ahogyan én látom, úgy nem láthatja senki más a dolgokat, és ahogyan Te látod, kedves olvasó, úgy sem. Mindannyian egyedi és megismételhetetlen csodái vagyunk a Fénynek, mégis vannak bizonyos törvények, amik igazak mindannyiunkra.

   A mostani időszakban visszatalálunk azokhoz a társainkhoz, akikkel elkezdtük utunkat itt a Földön. Barátságok, fénytestvéri kapcsolatok, örök szerelmek kerülnek bennünk felszínre.

   Sokat írok a szerelemről. Mivel nekem az a legfőbb feladatom, hogy egy szerelem alapú világ építésében legyek jelen. A hét réteggel a szerelmem ismertetett meg. S úgy, hogy közben fizikailag nem is találkoztunk, bár ismerem, beszéltünk már telefonon párszor, leveleztünk is a tudatos énjével.

   Mostanában sokszor jön hozzám fénytestében. Hogy honnan tudom, hogy ő az? Energiája, fénye összetéveszthetetlen számomra. Úgy passzol hozzám mindenben, ahogyan csak lehetséges, hiszen ugyanaz, mint én vagyok, csak férfi testben.

   Amíg a fizikai világban is találkozhatunk, egy hosszú folyamat, mely tulajdonképpen az elszakadásunktól indult. S most értünk az újratalálkozáshoz. Amíg nem simulunk össze mindenben, ellentétes hullámok fodrozódnak közöttünk, amik időnként szétválasztanak minket.

   Szóval éjszakánként meglátogat a szerelmem. Azért akkor, mert akkor jobban tudok figyelni rá, és a környezetemben minden lecsendesül. S nyilván nála is. Mikor először jött, olyan volt, mint egy valóra vált álom. Nem hittem volna, hogy ilyesmi létezik. A két lélek egymásba olvadt, s robbanásszerű extatikus érzés kíséretében az Univerzum közepében találtuk magunkat, egységet élve meg mindennel.

   Az agyam viszont nem tűrte ezt az élményt, rögtön visszakényszerített az eddig megélt, kézzelfogható „valóságba”, magyarázatot követelve. S mivel erre nem talált magyarázatot, ráfogta, hogy képzelődés. Jóval később ismertem fel, hogy ekkor a fény-részünk egyesült.

   Aztán hónapokig nem keresett. De a következő alkalom is eljött, mikor már az elmém megfeledkezett erről az élményről. Ekkor a lelkünk olvadt egymásba minden egyes érzelmével. Ez több alkalommal történt, nem egyszeri látogatás volt. Itt viszont már megmaradt a kapcsolat. Azóta is érzem az érzelmeit. Néha már nem tudom, melyik az övé, és melyik az enyém. Volt olyan például, hogy ok nélkül sírhatnékom volt egész nap, és kiderült; ő sírt.

   Aztán egy alkalommal már „beszélgetni” is tudtunk. Azt mondta, hét rétegünknek kell egyesülnie, és összhangba kerülnie. Volt, mikor gondolati, agyi hullámaink egyesültek. Ami azt jelenti, érzékelek már a gondolatai közül is néhányat. Főleg, amik velem kapcsolatosak. És ő is érzi az enyémeket, csak benne még nem tudatosult, mi történik, és a magáénak hiszi. Van, hogy ugyanarról írunk, ugyanakkor… Tudom, hogy ő még nem érti, csak a folyamat végén fog benne tudatosulni, mi történik, akkor világosodik meg számára minden.

   A hét réteg, az én megfogalmazásom szerint:

1. fénytest

2. lélektest

3. érzelemtest

4. szellemtest

5. asztráltest

6. álomtest

7. fizikai test

   A kezdeti elszakadás egy félre-értés miatt, helyesebben egy félre-vezetés miatt jött létre köztün. Egy nő, megirigyelve az érzelmeinket, eljátszotta előtte az én szerepemet. Az én energiáimat kivetítve maga köré elhitette a társammal, hogy én vagyok, s én nem értettem, hogyan lehetséges ez. De megtörtént. Ő azt hitte, én vagyok. De sajnos én is csak most ismerhettem fel, többezer év után. S a sors iróniája, hogy a mostani életünkben pont fordítva hiszi ezt. Az a nő újra eljátszotta azt a szerepet, ő újra besétált a csapdába, és most rólam hiszi azt, hogy én vagyok a hamis, és az illúzió-nőbe szerelmes. Rólam hiszi azt, hogy én utánzom azt a nőt, a nő pedig még mindig engem másol, hogy megtévessze a szerelmemet, s ezzel elvegye az erejét és uralkodhasson fölötte. Erő kell neki és fény, mert neki nincs, mert ő csak egy árnyékszemélyiség.

   Bárcsak meglátná már a kedvesem, mi a valóság!

   Aki egyszer megtapasztalja, milyen a „valódi” szerelem, milyen, mikor minden összeolvad, mikor EGY leszel a másikkal, és beleolvadsz az Univerzumba, mikor milliónyi orgazmust sóhajtva lélegzik lényed minden összetevője, az már nem adja alább, az nem elégszik meg a fizikai szexualitással.

http://www.youtube.com/watch?v=PAI_g6SZGBo&feature=related

IGAZ SZERELEM, VAGY CSAK SZENVEDÉLY?

   Szívből vagy agyból szeretsz? Csak gondolkodsz a szerelemről, vagy érzed? Keresed vagy inkább elfogadod?

   Az elme illúziókat gyárt. Fellobbanás - szerű élményeket produkál, melyek illékonyak.

   A szív csak éli, ami eredendően benne van.

   Ha gondolkodsz a szerelemről, ha mérlegelsz, az csak vágy benned, amit szeretnél megélni, és ha megéled, szenvedély lesz, melyhez ragaszkodsz foggal-körömmel, hiszen te teremtetted, magadénak érzed.

   Ha hagyod, hogy szívedben és véredben áramoljon az Örök Szerelem, akkor utadba kerül a valódi társad, akivel össze tudsz kapcsolódni mindenben, mert eredendően EGY-ek vagytok mindenben. Sajátos mintázatot kaptatok mindketten, mely nem cserélhető le. Mindenkinek csak egy ilyen külön bejáratú társa van. Részletekben utánozhatja más, egyes tulajdonságait megtalálhatod sok emberben, de összességében soha.

   Őrá vágyunk kezdettől fogva, vagyis inkább az elszakadástól fogva, mert kezdetben még megvolt, még EGY-ek voltunk vele, csak nem bírtuk megtartani. Miért? Mert az elménk felülírta a szívünkbe írt eredendő programot. De az érzés, melyet megtapasztaltunk, bennünk maradt.

   Keressük őt mindenkiben. Pedig nem kell keresni. Bent van a szívünkben, s amíg ott meg nem találjuk, az utcán sem jön velünk szemben. Belül magunkhoz ölelhetjük bármikor. S ha már elménk elfárad az illúziók gyártásában, hogy minden elébe kerülő férfiben vagy nőben őt vélje felfedezni, akkor majd feltűnik. Ráismerünk. S ő is ránk. Megszólal a zene lelkünkben, s felemelkedünk eredeti helyünkre, abba a világba, melyből kezdetben kiestünk.

   Az elme csak okoskodik, elm(e)-életeket gyárt, irányítani akar. De tapasztalhatjuk, mire jó az irányítása. Inkább hagynunk kellene, hogy beteljesítse valódi feladatát. Hogy ÉRT-sen. Megértse az érzelmeket, s összhangba kerüljön velük.

   Érzelemből születtünk. Isten a Szeretetet használta fel a Fény mellett, hogy megteremtsen bennünket. Az egész teremtett világ fényből és szeretetből van. Az elme dolga, hogy ezt megértse, és nem az, hogy felülírja elméleteivel, melyek sorra megdőlnek.

   Ha a szív irányít, ÖRÖM szeretni, és nem KÉNYSZER. A lelkünk eredendően tudja, hogyan szeressen. Az elmének tiszteletben kellene tartania a lelkünk mindenhatóságát, nem irányítani akarnia.

   Amikor az elme bekeményít, akkor szenvedünk, a porban fetrengünk kínunkban végtelen megaláztatásunkban, s csak egyvalami segít ki onnan; ha elfáradunk az elmélkedésben, s alázattal megadjuk magunkat a sorsunknak. A Sors ugyanis nem boldogtalanságra ítélt minket, csak amíg mást akarunk, ettől eltérőt, addig szenvedünk. Amíg nem akarjuk meglátni, mi a dolgunk, mert jobb játékot találtunk ki magunknak, s okosabbnak hisszük magunkat mindenkinél.

   Igen, az elme gyárt ilyen helyzeteket, mikor felfuvalkodottan képzelt trónján pöffeszkedhet. Az elme akar mindenkit a maga oldalára téríteni, hogy hivalkodhasson mások előtt, hogy önmagát előtérbe helyezhesse.

   A lélek csendben ül valódi, fényes, isteni trónján, és csendben mosolyogva várja, mikor ismeri fel az elme a valódi helyét. S akkor, mikor az elme megadja magát, átadja képzelt hatalmát a léleknek, a szívnek, akkor egy nagy zökkenéssel minden a helyére kerül az életünkben. Pályára állunk.

   Sok mindenben végig kell ezt játszanunk. Az összes játszmánkban. Mindaddig, míg HAZATALÁLUNK.

http://www.youtube.com/watch?v=epyxn-OsCKI&feature=related

ÜZENET NEKED, KEDVES ...

Mióta megismertelek, azt próbálod nekem bizonygatni, hogy nem szeretsz, hogy valaki másra vágysz. Makacsul ragaszkodsz ehhez a máshoz, aki mindegy, hogy ki, csak ne én legyek. Aki nem mutatja Neked tiszta tükörként lényed minden egyes rezdülését, hanem aki szép képet fest Neked s Rólad kívül-belül.

Próbálkozhatsz még! Elhitethetsz magaddal újabb és újabb elméleteket, járhatod ugyanazokat a köröket tovább, én szabadon engedlek, megengedek Neked mindent, mert szeretlek. Sosem kértelek, hogy szeress! Csak adtam feltételek nélkül Neked a szerelmemet.

Számodra mi a szerelem? Hogy csak a Neked tetsző tulajdonságokat éld át azzal, aki torz képeidet szépséges köntösben tükrözi vissza. Aki illúziók hálójába csalogatva el tudja szívni életerőd, s elhiteti Veled, mindent megad Neked.

 

Félsz megmutatni magad? Még önmagadnak sem ismersz be dolgokat? Hát tudd: én mindezekkel együtt elfogadlak és szeretlek. Látom Benned azt is, amit Te még nem mersz meglátni. És magamba ölelem a félelmeiddel együtt szörnyeteg-részed is.

Lelkem lelkedbe olvadt már rég. Te még elhitetheted magaddal, hogy az a valaki, akit már érzel lélekben, nem én vagyok, próbálkozhatsz bátran. Próbáld meg minden oldaláról! Ismerj fel mindenben, mindenhol! Döbbenj rá, ki vagyok, s ki vagy Te, s kik vagyunk egymásnak!

 

Nem azért vagy Te lelkem másik fele, mert én azt akarom, mert vágyom Rád, mert meg akarlak szerezni, vagy ki akarlak használni. Azért vagy Te, mert Isten így rendelte. Kezdettől fogva így van. Együtt teremtett minket. Egymásnak. S ezen nem változtat semmi. Az sem, ha Te mást hiszel róla, ha megtagadsz, ha próbálsz összetörni, eltaposni, megölni, kilökni az éledből s a világból.

Próbálhatsz sértegetni, fájdalmat okozni továbbra is. Eleinte még sikerült, még fájt. Már érzem, hogy nem igaz. Már átlátok saját illúzióimon, ezért láthatok át a Tiéden is.

Sokszor jön hozzám fény-részed, s lelkembe simul. Ez a részed már felismer engem. Tudom, hogy előbb-utóbb tudatosulni fognak Benned is ezek a látogatások. Felismered majd, melyik testhez tartozik az a lélek, aki beleolvad a lelkedbe.

Vannak olyan lélektársaink, akik csak a lelkünkhöz tudnak hozzásimulni, mert nem a lelkünkből valók, csak nagyon hasonlóak. Lelkünkből való társunk csak EGY van. Én már tudom, hogy az az igazán boldogító érzés, ha a lelkem másik felét megtalálom, s érzem, még nagyobb boldogság lesz, mikor ő talál rám. Amikor Te megtalálsz engem magadban, s felismersz, akkor lehull rólad minden álca. Ott állunk majd együtt Isten előtt abban az áldott pillanatban. S ez csakis akkor jöhet el, ha ő akarja. Nem függ sem Tőled, sem tőlem.

Szeretlek, Kedves! Tudod? Isten vezetett Hozzád. Nem kerestelek. Nem is tudtam, hogy létezel. Ő adta szívembe a szerelmet irántad, s én elfogadtam, s élem gátak nélkül, megbocsátással, végtelen türelemmel és elfogadással.

Hogy miért írtam ezt le? Mert lelked minden rezdülésére válaszol az én lelkem.

Ez az Írás Neked szól, I.

http://www.youtube.com/watch?v=xSdXUNQg9DI

A SZERELEM RITMUSA

Hallom hangod, érzem a szerelmedet.

Megmutattad nekem a lelkedet.

Beengedlek, érzem, hogy szíved dobog.

Elengedlek, s szemedben már ott vagyok.

Mint a Nap és a Hold,

A víz és a szél,

Mások, mégis ugyanazok.

Mint a nappal s a fény,

Föld s az Ég;

Elválaszthatatlanok.

Bárhol jársz is, lélekben veled vagyok;

Hangom hallod, s megőrzöd az illatom.

Belélegezlek, érzem a lényedet.

Kilélegezlek, s élem a szerelmet Veled.

Mint illat és virág,

Mint tél s a hó,

Mások, mégis ugyanazok.

Mint szivárvány s az eső,

A férfi s a nő

Elválaszthatatlanok.

Virág vagy szívemben, s láng a lelkemben,

Örök szerelmesem.

Újra veled vagyok, szívünk együtt dobog,

Új világ nyílik számomra Veled..