Philippa - 2009.04.20 14:16
Hívom a szellemét. Úgy érzem, valamiért beszélnünk kell.
Nagy piros örvény van körülötte.
- Mi ez az örvény körülötted? – szólítom meg.
- A Szerelem Örvénye.
- Beleléptél?
- Még nem.
- Miért?
- Félek tőle.
- Félsz a Boldogságtól?
- Nem attól. Az illúzióktól.
- Félelmeddel megvalósítod, amitől félsz.
- Tudom. Le fogom vetkőzni.
- Hogyan?
- Te segítesz benne.
- Én?! Hogyan? Mikor?
- Most. Ezért jöttél. ÉN hívtalak, nem te engem.
- … Hm. Hogyan segíthetek?
- Azt csak te tudod.
- Add ide a kezed! És nézz a szemembe!
Megteszi.
- Szeretsz? – kérdezem tőle.
- Téged?
- Válaszolj, ne kérdezz!
- … Szeretlek …
- … Válaszolhattad volna azt is: szeretek. Szeretek valakit, valamit, Istent. De te ENGEM választottál. Azt mondtad, engem szeretsz. Miért?
- Mert ha téged szeretlek, nem valakit vagy valamit szeretek, nem Istent szeretem, hanem mindezt EGYÜTT, EGY-ben.
- Tudod, mit kell tenned, hogy ez megvalósulhasson a Világban is?
- Igen, tudom. Ugyanezt, mint itt. Hívni téged, a segítségedet elfogadni, figyelni rád, megfogni a felém nyújtott kezedet, szemeiden keresztül a lelkedbe nézni, és magamra ismerni benned. Ha magamra ismertem, felismerni benned mindent, mindenkit, Istent is. És felfedezni a szerelmet, mely kezdettől fogva ott van bennem, s te ennek egyik kivetülése vagy.
- Hmm…ez csodálatos.
- Igen, az. Egyetlen fordulaton, egyetlen felfedezésen múlik a boldogságom: hogy minden kezdettől fogva ott van bennem belül. Csak engedni kell, hogy kivetüljön.
Érzem az örvényt kettőnk körül. Érzem, hogy mindketten benne vagyunk. Hogy nem tudunk elszakadni többé egymástól, mert ez a centrifugális erő, ami az örvényben a Szerelem erejének mozgásából keletkezik, az egymáshoz présel bennünket.
Furcsa, itt nincsenek érzelmek. Itt csak a tapasztalati eszenciája található mindannak, amit lelkünk, s fizikai testünk által a tudatunk tapasztal.
Ami itt megtörténik, meg kell, hogy történjen velünk a fizikai világban is.
Ő rám néz. Érti a gondolataimat. Benne is megjelenik tudásként, ami bennem. Értjük, kettőnk egységétől függ, mikor tudjuk ezt megvalósítani az Anyagban. Hogy tudásunk, érzelmünk mekkora erőteret hoz létre kettőnk körül, s ez mennyire képes bemozdítani a körülöttünk lévő, Isten által nekünk adott Örök Szerelem energiáit.
Érzi, mennyire szükségem van rá érzelmileg, és én tudom, mennyire kell neki a szerelmem fénye. Egymáshoz, egymásba simul szellemünk. Már nem képes elengedni a másikat. Nincs is rá szükség. Az EGY-SÉG ideje jött el.
Legyen így, ha Isten is így akarja! Valósuljon meg az Örök Szerelem! Történjen meg a fizikai világban is ez velünk, ha meg kell történnie!
Legyen meg Isten akarata mint a Mennyben, úgy a Földön is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése