Végre magamra találtam a táncban! Az illúzió oldaláról átkerültem a valódiba.
http://www.youtube.com/watch?v=IS8Qo1w1778&NR=1
Megértettem, hogy nem elég, ha kívülről utánzom mások mozdulatait, ez amúgy mindig is taszított; és nem elég az sem, ha belső indíttatásból mozdulok. Sokáig Istennek táncoltam, de ezt mások előtt nem nagyon tudtam megvalósítani, mert ha egyvalaki negatív energiákkal telve figyelt engem, bizalmatlanul, bírálva, akkor már fel is borult bennem minden, és nem bírtam mozdulni sem.
Mostanában azon gondolkodtam, hogy talán Istennek kellene táncolnia bennem. Átengedni magam teljesen az ő felügyelete alá. De mostanra megérett bennem, hogy Istennel együtt kell táncolnia emberi részemnek. A kívülről jól begyakorolt mozdulatokat a belső, isteni mozdulatokkal kell összehangolnom.
Nem elég önmagamat, a külső mozdulataimat látni a tükörben tánc közben, belülről is látnom kell magamat. Akkor lesz szabad és IGAZ minden mozdulatom. Akkor fog valóban a szívemből jönni a tánc.
Sokféle formáját tanultam a táncnak életem során, és ez a sokféleség bennem egy egységbe olvad, hogy létrejöjjön az, ami által kifejezhetem, ami én vagyok, a táncban is. Az én táncom NŐI TÁNC. Minden benne van, ami a nő: csábító, gyöngéd, légies, egyszerre törékeny és vad, elragadó, óvó, védő, simogató, gyönyört ígérő, biztonságot adó, ugyanakkor nemcsak ígérgető, hanem bizonyosságot is hirdető. Nem vágyat felkorbácsoló - nyálcsöpögtető, hanem üdvözítő és felszabadító. A férfit nem letipró, nem megalázó és uralni akaró, hanem önmaga fölé emelő nő tiszta, ártatlan szenvedélye, mellyel nem él vissza.
A férfiak lelkük mélyén erre a tiszta, ártatlan, őszinte, igaz nőre vágynak. Arra, aki mindenféle szerep, játszmák és pózok nélkül önmaga tud lenni a maga egyszerűségében.
Aki ki tudja nyilvánítani ezt az egyszerűséget, már felkészült rá, hogy valódi társát megtalálja, aki a maga egyszerűségében tud férfi lenni. Aki őszintén, tisztán meg meri mutatni legbelső lényét a Világ felé, nem reagálva már semmilyen illúziókeltő mesterkedésre. Nem vágyik már másra, csak az igazi nő hívó, megérintő gyengédségére válaszolni. A befogadó, kedves nőiséget gyengéden óvni, és megmutatni, odaadni a férfilélek mélységeit neki.
Minden oldalról meg kell mutatni a másiknak ezt az EGY-szerűséget, s minden oldalról összekapcsolódni vele. Hogy mindenben EGY-ek lehessenek, reagálva a másik fél minden egyes rezdülésére.
A táncot is manipulálásra használták a Sötétség és Tudatlanság eddig világában, pedig eredendően az Istennel való összhangot valósította meg kezdetben.
Kezdetben az isteni, most a végén, az emberi. Minden megtette a maga útját, a tánc is. Ám most bezárul a kör. Kezdet és vég összekapaszkodik, és EGY-séget alkot, nem válik többé szét. A bennem lévő isteni rész már együtt táncol az emberi részemmel. Az öntudatra ébredt ember-ségem átengedi az irányítást ebben is Istennek. És együtt örömködnek azon, hogy újra megtalálták egymást. Ahogyan MINDEN találkozik azzal, amitől elszakadt.
Már nincs szükség felvett szerepekre, játszmákra, már átlátunk a fátyolon, már meglátjuk mindezek mögött a VALÓDIT. Csak azért kellett végigjátszanunk szerepeinket, hogy mindezek mögött felszínre bukkanjon az isteniség; hogy meglássuk és megláttassuk valódi lényünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése