2010. március 31., szerda

ÖRÖK IDŐKRE

Tegnap este történt:

… Minden remeg bennem. Nem tudom, miért. Nagyon rossz. Hívom Jézust, és jelen van Mihály is. Kérem, hogy segítsenek. Érzem, hogy itt vannak, de nem tudok figyelni rájuk.

Talán az akaratom okozza a remegést. Nem akarok akarni. Ellene szegülök az akaratomnak. Most szeretettel átölelem az akaratomat, s közlöm vele, neki is helye van bennem. Szeretem őt is.

Rettenetesen félt bennem, mert fájdalmat okozott nekem, belevitt olyan dolgokba, amik szenvedést okoztak. De akkor is szeretem, és megköszönöm neki, hogy velem van. Nélküle nem lennék teljes.

Óriásit kell sóhajtanom.

És most szeretném, ha az akaratom összekapcsolódna az isteni akarattal. Legyen így, ha így kell lennie …

És történjen, aminek történnie kell. S lássam, amit látnom kell!


 


… Furcsa, világosbarna bőrű férfiakat látok. Úgy néznek ki, mint az indiai férfiak, vagy az arabok, de sima az arcuk, nincs szakálluk, bajszuk. Öltözetük is hasonló. Hatalmas ingruha, alatta nadrág, fejükön turbánszerű fejfedő.

A háttérben homok és piramisok.

… Egy templomot látok belülről. Nagyon furcsa. Mint Lemuriában, olyan figurák, oszlopok vannak, és nagyon szép és felemelő maga az épület.

Látom a nőket. A templomban vannak, színes ruhákban. Mint az indiai nőknek, olyan a ruhájuk. Bő nadrág, rajta féloldalt, vagy mindkét oldalt magasan felvágott díszes szoknya, mell alatt végződő, rövid ujjú, mélyen dekoltált felső.

Húha … ott táncolok én is. Fátyollal. Hát igen. Imádom most is. Hozzám tartozik, anélkül nem tudom magam úgy megmutatni, ahogy szeretném.




… Most egy palotát látok. Van ott egy fiatal férfi gazdagon díszített ruhában. Fontos feladatot lát el. Irányít valamit. Ő irányítja az országot, melyet Isten Birodalmának hívnak.

Érzem közben, hogy lüktet a fejem. Mintha érezném, agyam melyik része engedélyezi, hogy lássam ezeket a képeket. Ezek szerint emlékképek? Na ne, már megint egy előző élet? És miért nem láttam ezt eddig? És most miért kell látnom?

Na jó, lássam tovább, amit kell …

…Egy zöld színű almát látok. Valaki beleharapott, és letette egy tálra. Egy női kéz. Az én kezem. Nyúl az alma felé egy másik kéz. A férfi keze. Elveszi az almát, közben engem néz. Beleharap az almába, rám mosolyog.

A felesége vagyok … Átzúdul rajtam valamilyen földöntúli érzés…



… Látom az esküvőnket. Hófehér ruhában vagyunk mindketten, gazdagon díszített ruhában, gyöngyökkel, kristályokkal televarrt ruhában. Nagyon hosszú a ruhám uszálya. Rengeteg arany színű, kék és szivárványszínű díszítés van rajta. Érzem, amit akkor éreztem. Felemelő.

Felülről látom magamat. Ahogy a szellemem Időt és Teret nem ismerve megjelent akkori énem fölött. És hallom gondolataimat, amik az Idő és Tér minden sarkából összegyűlnek szellememben. Az összes életben, mikor jelen volt ő is , én is egyszerre.

Hívom őt. Hívtam már sokszor. Nem hallotta, nem ismert fel. A többi életben nem ismert fel.

Időn és Téren túl száll most is lelkem kiáltása felé. Halld meg, Szerelmem! Hívlak! Érezd, hol vagyok, ki vagyok, merre vagyok!




ISMERSZ. ISMERLEK. RÁM VÁRTÁL. RÁD VÁRTAM.

A Z I D Ő E L J Ö T T .

… Nem tudom, mi ez az egész, de legalább a remegés megszűnt bennem. Lenyugodtam.

Egyszerre belém hasít a felismerés ereje. Ezután mentünk el Mu-ba. De hát akkor hol volt ez az egész? Nem tudom, de szép volt.

Végre, nemcsak katasztrófákat látok. Még a könnyem is kicsordult.

Időkön átívelve hívtam a szerelmemet. Meg kell, hogy hallja, meg kell érezze, fel kell ismerjen. Nincs szükség a félelemre tovább, mely elzárta szívében a rólam szóló emlékeit.

Emlékezz, Szerelmem, s találj rám örök időkre! A Félelem Korának vége. Újjáteremtem szerelmemmel a te szívedben lévő szerelmet, s együttes erővel újra létrehozzuk a Birodalmat, mely Istené.

Az órára nézek, és megdöbbenek. Egy óra telt el, pedig csak pár percnek tűnt. Mi történik???

Ma reggelre lassan összeraktam a tudásdarabokat magamban. Emlékszem már; a remegés a hasamban volt a legerősebb. Annak a jele, hogy egy jól elzárt előző életbeli emlék készül felszínre törni. Ez a lélek jelzése. Lélekből tör utat a tudatba. Lélekben van eltárolva.

Az, hogy előbb az akaratom kellett átszeretni magamban, a szellemi szinten található. A lélekben lévő félelem akadályt képezett bennem az igazság útjában. Tehát ahogy lelkem és szellemem már nem állta útját a felmerülő élménynek, elmém vetítővásznán végignézhettem az ősi történetet, s összekapcsolhattam a múlt idők sorsát magamban a jövővel.

Az sem véletlen, hogy mostanában mindenhol indiai ruhákat keresek. Imádom őket. Már látom, ezt az élményt kerestem, nem a ruhát. De talán a ruhák felbukkanása az életemben is azt jelzi, megvalósulni kezd az az esemény fizikai szinten, ami ezzel van összhangban, ami most felmerült bennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése