2011. október 18., kedd

HOGYAN TUDSZ LEVIZSGÁZNI A SZERELEM AKADÉMIA ILLÚZIÓ ÉS VALÓSÁG OSZTÁLYÁBAN?




Jönnek a szerelmek. Folyton jönnek. Ez a dolguk. De valamiért mindnek vége előbb-utóbb. Miért?

Aminek kezdete és vége van, az a polaritás világában létezik. Abban benne rejlik mindennek az ellentéte is. Ha elindítod JÓ-val, a végén holtbiztos, hogy nem jó lesz belőle, vagyis ROSSZ. És persze, hogy jóval indítod… Általában. Bár amilyen hülye én vagyok, én legtöbbször úgy kezdem, hogy taszít, akibe később beleszeretek. Küzdök ellene egy darabig, aztán megadom magam.

Szóval lényeg, hogy ha polaritás, ha a két véglet benne van, ha jó-rossz, fekete-fehér, hideg-meleg, akkor az bizony ILLÚZIÓ, mint minden a 3 D-s világban.

A valóság ugyanis SEMLEGES. Ami azt jelenti; egyszerre van a JÓ és ROSSZ, ezért nincs kezdet és vég, hanem van ÖRÖKLÉT. Ami állandó áramlása a LÉT-ezésnek, s a lét örömének. Örökös rácsodálkozása a Teremtés gyönyörűségének. Magadra ismerés mindenben.

Ez már az 5.dimenzió varázslatos VAN-sága. Ahol MINDEN jelen van, egymást nem elnyomva, mint a 3 D-ben, hanem KIEGYENSÚLYOZVA. Örök táncban egymással a Jó és Rossz, örömködve, nem gyűlölködve.

És a SZERELEM? Egységes, sima. Nem föl-le hullámzó erő, mely maga alá gyűr. Épp ellenkezőleg. Felemel, szárnyára vesz, körbeölel. Ringat, és nem fel-le dobál.

Hogyan juthatsz oda? Ha már vágyod a változást, elindulsz. Ha már unod ugyanazokat a köröket róni mindenben, mint eddig. Ha már kiütésed van attól a forgatókönyvtől, amibe folyton belekényszerít egyik-másik szereplő. Vagy éppen te magadat.

Mikor már azt is unod, hogy unod… Na, még akkor kezdődik csak… Mikor már nevetsz az egészen, akkor már elég közel vagy a határhoz. Mikor lemondasz róla, hogy valaha is eléred, akkor a határon vagy. Mikor szeretetből még egyszer visszajössz valaki kedvéért ugyanazt végigjátszani, csakhogy segíts neki, na EZ a belépőd.

De itt aztán jól megmérnek, megvizsgálnak, míg a Kapuig el nem jutsz. Minden egyes mozdulatodat megnézik, minden gondolatod, érzelmed mérlegre van téve. És ha keveset nyom, vissza leszel küldve. Még egyszer…és még egyszer. Egészen addig, míg KÖZÖMBÖS lesz, hogy átjutsz-e.

Csak lépsz, teszed a dolgod, rásimulsz Isten akaratára. Már csak ez a kapaszkodód marad. S aztán megtörténik…Beléphetsz. De nem egyedül. VELE. A szerelmeddel. Ő vár a Kapuban. Ha megtalált már, tudd; a Kapuban állsz…az Új Világ kapujában.

Az idő elérkezik. 2011.11.11.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése