2009. május 14., csütörtök

TE VAGY?

… Hívom, de nem látom, csak érzem, mikor megérkezik. Ő szólít meg:
- Itt vagyok.
- Miért nem látlak?
- Majd fogsz, ha rám hangolódsz.
- Ki vagy te?
- Akit hívtál.
- Mi a dolgod velem?
- A szerelem.
- ?
- Megéljük minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon.
- Hol voltál eddig?
- Felkészültem rád.
- S kész vagy már?
- Különben nem találkozhattunk volna. De kérlek, ne siess! Van időnk mindenre. Olyan csodálatos minden, amit együtt fedezünk fel. Én még mindig nem tértem magamhoz az első kábulatból.
- És ezt értésemre is adnád?
- Nem volt elég érthető?
- Félreérthető.
- Jó. Nyíltabb leszek, célratörőbb.
- Rendben. Hogyan segíthetnék neked, hogy ne félj?
- Nem félek, csak nem akarok sérülést. Se neked, se nekem.
- Ezt úgy hívják: FÉLELEM.
- … Hm… igazad van…
- Mit tegyek, hogy ne félj?
- Add önmagad! Olyan kedves vagy, szerény és figyelmes. Úgy hiányzott ez nekem … Most ezekben fürdöm minden nap. A kedvességed körbevesz, ahányszor csak rád gondolok.
- Félsz a szerelemtől?
- Attól nem. A fájdalomtól, az elvesztésétől.
- Nem fogsz elveszíteni, engem nem. Soha.
- Tudom, azért nem sietek. Szeretnélek lassan felfedezni.
- Jó. Rendben.
- És te mit szeretnél?
- Hogy egy kicsit éreztesd velem, hogy fontos vagyok számodra, hogy ott van a szívedben a szerelem, és nem félsz nekem adni belőle.
- Hogyan szeretnéd?
- Minden elképzelhető módon. És úgy is, ahogy nem tudom elképzelni.
- Mit szeretnél még?
- Hogy ne okozzak neked csalódást.
- Nem okozol. Nincsenek elvárásaim. Elfogadlak úgy, ahogy vagy.
- Én is téged. Felismertem, hogy Isten küldött, s az a legjobb a számomra most, amit benned nekem adott.
- Én is így érzem.
- Az, hogy ő is itt van, a múltad, zavar téged?
- Nagyon.
- Szégyelled magad?
- Igen.
- A szeretetet nem kell szégyellni. Hogyan szabadíthatnám ezt fel benned?
- Nekem kell megtennem.
- Segíthetek neked benne?
- Már az, hogy létezel, segít nekem sok mindenben.
- Szívből örülök neki. És nem siettetlek. Elfogadom azt, amit adni tudsz úgy, ahogy éppen adni tudod.
- Köszönöm neked! Ha tudnád, milyen nagy szükségem van erre, és mióta várok már rá, hogy gyere! Már feladtam.
- Már én is, azt hittem, más való mellém.
- Én is. És ne haragudj, hogy nem ismertelek fel rögtön!
- De felismertél.
- …Igen, éreztem valamit, de nem tudtam, mit.
- Igen, én sem … erős vonzást. Meg is írtam neked.
- Szívemig ért, amit írtál. Minden a szívemig ér, amit írsz, annyira tiszta.
- Te is a szívemig érsz a szavaiddal.
- … Jó lenne veled lenni.
- … Jó lenne …
- Sietek hozzád, ahogy tudok, de még dolgom van magamon.
- Tudom, idő kell, míg el tudunk indulni egymás felé, míg megerősödünk ezektől az energiáktól.
- A szerelem egymáshoz vezet majd.
- Igen, ami a te szívedben van, hívja az enyémet.
- S a tiéd az enyémet szólítja.
- Egymásra találnak majd.
- Így lesz jól … Szeretlek.
- Mondod majd nekem?
- Mondom bizony, százezerszer, örökkön örökké.
- Köszönöm …

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése