2009. május 8., péntek

A VÉGSŐ PRÓBATÉTEL

2009.03.10 12:31
A Remény Útja

Tegnap óriási próbatételen estem keresztül ismét. Újra szembesültem azokkal a problémákkal, amiket eddig sem tudtam megoldani. Azon az emberen keresztül tett próbára Isten ismét, akit szerelmemnek küldött. Megmérettettem. Újra csak társam félelmével kerültem szembe, s olyan csomagolásban adta elő, ami előtt eddig mindig meghajoltam. Nevezetesen, az ÁLDOZAT szerepét játszotta el, amit nagyon jól ismerek, mert magam is sokáig ezt játszottam. Magasabb elvekre hivatkozva az Istentől szívébe kapott szerelmet nem irányítja felém, e szerelem energiáit lealacsonyítva magában a tudását és segíteni akarását helyezi fölébe. A lényeg, amit megkaptam már párszor a mellém rendelt férfiaktól: nem érnek rá szerelmesnek lenni, más a dolguk, feladatuk van, amit akaratukkal, elméjükkel kitaláltak maguknak, és azt követik. Elfogadják ugyan, amit én adok nekik, de letaszítanak engem az áldozat szintjére. Hozzak én áldozatot, ők nem tesznek semmit. Fogadjam el őket így, ők nem hajlandóak változtatni semmin. Nem értettem, miért kerülök már megint szembe ezzel. Rövid időre óriási erejű düh hatalmasodott el rajtam. Épp lefekvéshez készülődtem, s mikor lehunytam a szemem, megjelent előttem a Sátán képe. Tisztán láttam, a legutolsó részletre is emlékszem. Önelégülten mosolygott, s felajánlotta, ő megadja nekem, amire vágyom, csak tartsak vele. Láthatom, Isten csak hiteget, nem adja nekem, amit szeretnék. Egyetlen gondolat erejéig sem hittem neki. Azt válaszoltam; ha a szívemben lévő szerelmet felé engedném, egy pillanat alatt semmivé foszlana tőle, hiszen ő csak illúzió, és az emberek fájdalmának energiáiból él. Ha Isten úgy rendelte nekem, hogy a szerelmem most így forduljon felém, biztos van értelme, elfogadom. Ha küld mást, azt is elfogadom, ha nem kell szerelmesnek lennem, azt is elfogadom, ha vissza kell térnem hozzá úgy, hogy nem élhettem meg, amire vágyom, azt is elfogadom, mert SZERETEM Istent és mindazt, amit nekem ad. Az Ördög egy szempillantás alatt eltűnt, s nagy fényesség vett körül. Segítőimet rögtön felismertem, s hagytam, segítsenek. Érzelmileg kiürültem, de éreztem; a szerelem, mint egy forrás, kiapadhatatlanul buzog bennem, de nem belőlem ered, hanem összeköttetésben van Istennel. Ő táplálja bennem folyamatosan. S most már nemcsak belül éreztem, hanem azt is érzékeltem, hogy körbevesz és a fejemet is betölti. Ez volt a bibi eddig. Ott még nem találtunk egymásra a szerelmemmel. Észben, tudásban, akaratban még két külön rész vagyunk. Előbb BELÜL kellett megtörténnie, abban a részben is ki kellett egyensúlyozódnunk, összekapcsolódnunk. Sikerült, bár érzékeltem a félelmét, de nem törődtem vele. Kértem, ha Isten is úgy akarja, történjen meg. Az Ő akarata teljesüljön,bármi is az, ne az enyém, és ne a szerelmemé. Mikos és Adama segítségével a Belső Földről sikerült kiegyensúlyozni magamat. Ők pontosan tudták, mi történik bennem, velem, s azt is, mit kell tenniük. Egyedül nem tudtam volna semmit tenni, zuhanhattam volna le a szenvedésbe megint. Keresztre feszítettem volna magamat újra. Felfogtam, csak EGYÜTT tudunk kilépni eddigi nyűgeinkből, egymás szeretetteljes segítésével.

Reggelre megértettem, mi volt a baj. Eddig mindig hagytam, hogy a szerelmeim határozzák meg életem kimenetelét. Az ő akaratukat hagytam megvalósulni. Most túlléptem ezen, és Isten akaratát hagyom megvalósulni, bármi is az, levetve magamról a ragaszkodás utolsó béklyóit is. Mikor eddig eljutottam, FELÉBREDTEM teljesen.

Megértettem, Isten csodálatos ajándéka éppen az, hogy az fog megvalósulni, amire vágytam, amit mindig szerettem volna elérni, de sem a szerelmem akarata vagy nem-akarata, sem az én akaratom nem szükséges hozzá, mert megállítja a megvalósulás folyamatát, és belekényszerít egy újabb kör végigjárásába. Ha magam csinálom végig ugyanezt a folyamatot akaratom által vezérelve, csak illúziót teremtek vele. Csak Isten döntheti el, mikor adja ide nekem, mikor élhetem meg, és csak ő teremtheti meg bennem, ő sugározhatja rajtam keresztül a Világba, amit szeretne ÁLTALAM megvalósítani. Semmilyen földi erő, mágia, akarat nem hozhatja előbbre a megvalósulását annak, amit szeretnék. Isten tudja, mikor tudom úgy elfogadni őt, hogy örökkévalóvá legyen bennem s általam minden ajándéka.

Ha ellenállok Isten ezen törvényének, fájdalmat okozok magamnak, ha hagyom megvalósulni, úszni fogok a Szerelem és Boldogság hullámain. Ahogy úszom most is, bár most még csak a REMÉNY hullámain. S hívlak, GYERE VELEM TE IS!
Rainer Maria Rilke: Szerelmes dal
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen a te lelkedhez? Mint emeljem innen más dolgokhoz fölötted, észrevétlen? Jaj, csak lehetne a homályba vinnem, rég elveszett magányba, a sötétbe, Hol elhagyatottan néma – tompa csend ül, S nem zeng a táj, ha mélyem mélyen pendül.

De az, ami megérint téged, engem, Már egybefog veled, s titkom kizengem, A két iker-húr egy hangot fuval. Milyen hangszerre vonták szíveinket? S milyen játékos tart kezében minket, Ó, égi dal?
http://www.youtube.com/watch?v=VebM_ptyRwk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése