Hozzád szól szívem,
Bár ténylegesen ezt el nem ismerem.
Űz a vágyam feléd
De leküzdöm, le én.
Szívem ha hagynám,
Hogy elfogadjon,
Ég s Föld együtt
Lángra kapjon,
Soha nem érném el, mit kitűztem.
Isten útjához nem leszek hűtlen.
Kegyetlennek tűnök,
De szívem vad,
Szavamra eszem nem hallgat.
Ha jönne egy angyal, s elkísérne,
Fejem meghajtanám előtte.
De hiába várom, utat nem mutat
Szívemnek most semmi sem.
A kincset keresem benned,
Pedig tudom, nem ezt kell keresnem.
Száműztelek az álmokba,
Kegyetlen tervem mostoha.
Nem bántanálak, de nem kértem,
S te mégis adod szerelmed énnékem.
Miért ily tiszta a te szíved?
Miért játszik, s nem ijed?
Életem lángra lobbantja,
De akaratom ezt nem hagyja.
Ó, Istenem, bár tudnám, mit tegyek?
Világosítsd meg lelkemet!
Napjaimat a kín átjárja,
Elutasítom őt, de hiába.
Ott van, legbelül énbennem,
Kivetném magamból, de nem teszem.
Talán ha majd már nem félek,
Elmegyek egyszer teérted.
Utam utadhoz terelve,
Szívem szívedhez emelve,
Kezem kezedbe temetve,
Lelked lelkembe ölelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése