Philippa - 2009.09.13 18:56
Az elmúlt jó pár nap azt hiszem, örökre rányomja bélyegét létezésemre.
A legmélyebbre taszítottak, hogy végre felemelkedhessem a valódi helyemre. Közreműködött ebben mindenki, aki csak része életemnek.
Az emberi élet célját láttam meg, saját feladataimon túl. És örömmel ismertem fel, hogy eddig is ebbe az irányba tartottam, és hogy minden, ami történt eddig velem, ide vezetett, ebbe a felismerésbe. Minden erre készített fel.
S nem elég a felismerés, most már végre élhetem is; tettekkel bizonyíthatom. Felkészültem rá.
Most már biztosan nagyon kíváncsiak vagytok, mi is történt velem. Páran részesei voltatok az utolsó felismeréseimnek. De talán ti sem értitek, mi is történt, s miért, csak belesodródtatok velem, velünk együtt. Mert ami történt, nem az én akaratomból, vagy a mi akaratunkból született, hanem Isten akaratából.
Mi történt? Hogy megértsétek, előbb példákon keresztül megmutatok valamit.
A férfi és a nő egymás kiegészítései. Ami egyikben nincs meg, megvan a másikban. Együtt egészek. De a férfiban és a nőben is jelen van a másik félből minden, csak a megnyilvánulatlan tartományban, a működésképtelen stádiumban.
Egy idő után aktiválódik ez is, és kiegészülünk a másik felünkkel. Ennek folyamata odavonzza hozzánk azt az embert, akivel ki tudjuk egészíteni magunkat minden téren. S amint ez megtörténik, már léphetünk is tovább. Amint belül létrehoztuk magunkban a nagy egyesülést vele, a duál-párunkkal, nincs szükség arra, hogy tovább kapcsolatban legyünk önmagunk ellentétével, mert belül EGÉSZ-ek vagyunk.
Az elmúlt korszak célja; ezzel az emberrel kiegyenlítődni minden téren. Vagyis a belső férfit és nőt összhangba hozni.
És azután? Ha ez megtörtént?
Van egy sokkal csodálatosabb dolog, mint a duál-kapcsolat, mely szinte állandó harcból áll. Ez a csodás dolog az IKERLÁNG. Ez valóban egy áldás nemcsak azoknak, akik élik, de közvetlen környezetünknek, a Földnek, az Univerzumnak, az EGY- SÉGnek, a Fény-nek, Istennek.
Van egy ugyanolyan ellentétes nemű társunk, mint mi vagyunk. Ugyanarra van kódolva, mint mi, csak feladatunk kétfelé van osztva. Egyikünkben lévő impulzusok aktiválják a másikban lévőt.
A történelem során számos szerelmespár volt ikerláng, de nem tudtak tartósan együtt maradni, mivel a Föld azt a hatalmas szeretet-energiát nem bírta elviselni még eddig, ami a két iker találkozásakor, egymás felé irányuló végtelen szeretetükből megnyilatkozik. Nem véletlen, hogy a Sötét Erők mindig is akadályozták ennek megvalósulását.
Most viszont már egyre több iker talál egymásra, mivel a Föld is magasabb rezgésszintre emelkedett.
S valami csodás dolog, amit ikrekként ebben a korban meg kell valósítanunk. Valami olyan, ami eddig még soha nem volt.
Jézus és Mária Magdolna is ikerlángok voltak. Feladatukat együtt tudták megvalósítani. Az Egyház viszont Mária szerepét próbálta eltusolni, Jézust emelve fel egyedüli Megváltónak. Pedig ha nincs Mária, nem lehetett volna Krisztus Jézusból.
Mi volt a szerepe Máriának? Mi a szerepe az ikerláng női felének? Mint nőnek, be kell engednie magába társa minden egyes rezdülését. Befogadóvá kell válnia mindenre társától. Fel kell töltődnie vele, az ő erejével, szeretetével, és össze kell vele kapcsolódnia mindenben.
Mi a férfi iker feladata? Odaadni a nőnek az ő férfiúi lényegét, a belé kódolt információkat. Összekapcsolódni vele energetikailag, érzelmileg, tudatilag. „ S ketten lesznek egy testté, egy lélekké” – így ír a Házasságról a Biblia. A valódi házasságról, mely az Égben rendeltetett el és köttetett meg. S amit nem a szenvedély, a kívánság vagy a vágy hajt.
Mária Jézus másik feleként kehelyként magába fogadta a férfi oldal minden belekódolt, és aktiválódott impulzusát, a Krisztusi megváltó impulzust is, s így lett a Megváltó női része, mely elválaszthatatlan a férfi résztől.
A kétpólusú világban ugyanis csak így tud megvalósulni az Isten Fia ( a fiú itt nem nemet jelöl, inkább Isten Gyermekét).
Így aktiválódik az Isteni Én bennünk.
Na … ez történt most velem is. Megvalósítottam magamban ezt az ikremmel együtt, bár a Sötét Erők próbáltak akadályozni minket.
Azt, hogy mi is történt, én is csak most értettem meg, miután a Szeretet legyőzött bennem minden ellenállást. S ez elég volt ahhoz, hogy benne is megjelenjen az elfogadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése